Mindent hazavittem az oviból, na jó, szinte mindent. Meg volt az utolsó nap. Vége. Ölelkeztünk, somolyogtunk, elbúcsúztunk már az óvonéniktől is. Nincs mese, elballagtunk, lezárult az ovi. Az iskolából kaptam minap kis értesítőt, tételesen felsorolva, hogy mire lesz szükség szeptemberben. Figyelmesen olvastam a tisztasági csomag megváltozott tételeit (pl. wc-papír), a kreatív készlet hosszan sorjázó darabjait, a tolltartó részletekbe menő felsorolását. Mindenek előtt a tornazsák hatott meg, tornacipő meg kis nadrág. Megy a fiam torna órára, hohó! Egyébként már néhány nappal korábban magamtól vettem füzeteket és egy menő tornazsákot is, mert már nem bírtam tovább. Azt mondogattam magamnak, hogy ez milyen jó lesz, már nyáron is fogjuk használni, a futáshoz.

Vettem kis bőröndöt is, babzsákoknak, egyebeknek. A Vuk-os bőröndbe fogom tenni ugyanis a mobilizálható feladatokat. Így amikor elutazunk, akkor is tudunk feladatozni. Nyári szünetben? Persze, naponta, kivéve amikor nincs hozzá kedve. Egyébként, ha bárkit meglepnék, nem lesz világkörüli túra, nem tervezem.

De tényleg itt van a szünidő, ugyan esik, zuhog, özönvíz van. Amúgy a nyárba éppen bele tudnám már vetni magam, de még nem megy. A jövő héten papával és külön segítséggel próbálom még a munkaidős napokat húzni. Nem lehetek egész nyáron szabadságon, talán még egy-egy délelőtt be is viszem a kisfiamat a munkahelyemre, ettől egyébként nagyon félek, féltem őt. Talán túl aggódom, majd beviszem magunkkal a Vuk-os bőröndöt, a zsebembe gyűröm tornazsákot és minden rendben lesz.